Sziasztok Édikék!
Tudom, hogy előbbre ígértem magam, de tegnap megtörtént A Katasztrófa. Csupa nagy betűvel. Lehet, hogy amire megírom a bejegyzést jéggé fagyok, de jelenleg önkéntes száműzetésemet töltöm a lovardában és a melegedőben akkora a zsivaly, hogy nem tudok koncentrálni, szóval muszáj a pacim boxából posztolni. 
Az egész úgy kezdődött, hogy tegnap reggel vidáman felkeltem, elindultam edzésre. Amire kiértem elkezdett szakadni a hó, de valamilyen isteni szikra útján inkább neki álltam a szekrényemet kitakarítani. Estig tök jól el voltam, jöttek a csajok is, szóval szupi napom volt. Vacsoráig. Anya felhívott, hogy meglepetése van, vacsira húzzak haza. Jó lemondtam a sali-evést és rohantam haza. Komolyan mint a filmekben: madarat lehetett volna velem fogatni, tök jó kedvem volt, nem is gondoltam semmilyen bűnös dologra (lsd előző poszt). Szóval beléptem az ajtón és ott volt az egész família: a nagymamám, Anyám új anyósa és apósa, a sógora és az aktuális sógornője (aki 2 évvel idősebb nálam!!!), és Anyám huga a férjével, aki esküszöm az egész bagázsból a legnormálisabb (nem beszél magyarul, gondolom azért), az unokahugom, akihez képest Blair Waldorf messze nem sznob és a "kisédes" lányka mégcsak 14 éves. Szóval mindenki ott volt én meg csak néztem és annyit tudtam kinyögni, hogy "Ti mit akartok itt?". Tudom, hogy nem voltam épp kedves de totálisan sokkot kaptam és még mindig nem hevertem ki ezt az egészet. Reggel már 6-kor az istálló előtt vártam a többieket (7-re jöttek...) és komolyan elgondolkoztam, hogy beköltözök a melegedőbe jövőhét péntekig. Ugyanis a "Drága Nagynéném" és "kedves családja" addig lesznek NEMterhünkre (Anya szavaival élve). Lehet én vagyok az anti-szociális, de érzem, hogy a 20. szülinapomra ráncfelvarrást kell kérnem...

Ne haragudjatok, ha untattalak Titeket, itt a friss, igyekszem minnél előbb újra jelentkezni. Gondoljatok rám, millió pussssz.

L.